40% az esély a második helyre

Második gól után
(forrás: uefa.com)

Tegnap 3-0-ra győzte le a magyar labdarúgó válogatott San Marino együttesét a 2012-es lengyel-ukrán közös rendezéső Európa Bajnokság selejtezőjén. Én a mérkőzést nem kívánomértékelni, azt nálam sokkal hozzáértőbb szereplők megtették (lásd Nemzetisport stb.). Ami engem igazán érdekel az, hogy van-e esélyünk második helyen végezni az E jelű csoportban? Mindenképp van, és nem is kicsi: 40%-ot adok erre.

Hollandia nagy valószínűséggel - és reményeim szerint is - 100%-os teljesítménnyel fogja megnyerni a csoportot. Nem azért bízom ebben, mert holland drukker lennék - bár ez is igaz -, hanem mert a magyar csapatnak ez jó. Bennünket oda-vissza vertek, így nekünk ésszerűen az az előnyös, ha mindenkit hasonlóan megvernek (az első helyre már egyébként sincs senki másnak esélye, maximum a svédeknek lenne, de mi őket harmadik helyen szeretnénk látni...).

A mögöttünk araszolgató moldávoknak és finneknek a negyedik hely innentől a cél, bizonyosan nem tudnak már beleszólni a csoport második-harmadik helyéért szóló küzdelembe (mindkét csapatnak 6 pontja van jelenleg).

Euro 2012 selejtezők E csoport állása

1. Hollandia 6 m 6 gy 0 d 0 v 18 pont

2. Svédország 6 m 5 gy 0 d 1 v 15 pont

3. Magyarország 7 m 4 gy 0 d 3 v 12 pont

4. Finnország 6 m 2 gy 0 d 4 v 6 pont

5. Moldova 6 m 2 gy 0 d 4 v 6 pont

6. San Marino 7 m 0 gy 0 d 7 v 0 pont  

(forrás: uefa.com)

Lássuk tehát a svédeket és a magyarokat! A fenti táblázat első ránézésre azt mutatja, hogy bizony itt már minden elvégeztetett: a svédek eddig csak egyszer kaptak ki, mi már háromszor, s eggyl több győzelmük is van. 3 ponttal előttünk vannak, s még négy meccset játszanak, míg mi csak hármat. z azt jelenti, hogy ők még 12 pontot szerezhetnek, míg mi már csak 9-cet, s így kellene nekünk 4 ponttal többet gyűjteni mint nekik. Ez annyit tesz, hogy nekünk meg kell nyernünk mindhárom meccsünket, nekik pedig három meccset nem szabad megnyerniük. Eléggé valószínűtlennek tűnik...

Azért, ha kissé lenyugodva ismét megnézzük a csoport állását a következőkre jöhetünk rá!

A magyarok kétszer játszottak a hollandokkal már (két vereség), a svédek csak egyszer (egy vereség). Ez azt jelenti, hogy a svédek következő 4 meccséből egy épp a németalföldiekkel lesz, így szinte biztos egy verség. Emellett mindkét csapat játszik még a finnekkel, a svédek még játszanak a san marinoiakkal (biztos győzelem), a mieink pedig a moldávokkal (valószínű győzelem).

Ez azt jelenti, hogy 8 mérkőzés után a svédeknek 18, a magyaroknak 15 pontjuk lesz. Ehhez jön még hozzá a finnek elleni meccseik eredménye, ami valószínűleg mindkét esetben győzelem: 21 illetve 18 pont. Természetesen a finnek ellen akár mindkét csapat veszíthet is, illetve döntetlenek is esélyesek, tehát itt érdemes lesz nagyon figyelni!

És akkor, van még egy mérkőzés, ami a sokmindent eldöntő meccs: a magyar-svéd. Szerencse vagy szerencsétlenség, de épp ez lesz a következő, tehát... ha a svédeknek sikerül megverni bennünket Pesten, akkor övék a második hely. Döntetlen esetén is ez valószínűsíthető. Ha Egervári csapata győzedelmeskedik (az esély erre elég nagy, a két csapat között nincs sok különbség, és ne feledjük, mi leszünk hazai pályán!), akkor pedig a magyar csapat felzárkózik a svéd mellé, s fej-fej mellett haladva küzd majd a második helyért. 

Ha mi győzünk szeptemberben, akkor nagy valószínűséggel mindkét csapat 21 ponttal fog végezni a sorozatban (persze, ha a finnek nem törnek borsot valamelyik, vagy mindkét csapat orra alá). Ebben az esetben óriási jelentősége lesz annak, hogy a két csapat mit ért el egymás ellen. Ugye egy-egy győzelem lenne az eredmény... A svédek 2-0-ra vertek meg minket az odavágón, így sajnos még a gólokra is figyelnünk kell az ősszel: 2-0, 3-0, vagy 4-1 lenne a legjobb, a 3-1 illetve bármely egy gólos győzelem pedig nem egészen lenne optimális. De persze, nem kizárólag ezen fog múlni a végeredmény, tehát, ha 2-1-re nyerünk a svédek ellen, nyugodtan lehet nagy az öröm, hiszen a finn meccseken fog véglegesen eldőlni minden...

Tehát ha sikerül megverni a svédeket szeptemberben, akkor 50% esélyünk lesz arra, hogy másodikok legyünk (sőt, nálunk lesz akkor a lélektani előny, így ez kicsit lehet, hogy több is mint 50%). Ha veszítünk, akkor miénk a harmadik hely. A második helyért viszont a svédek mellett a finneket is biztosan meg kell vernünk, míg a svédek ellen szurkolnunk kell északi nyelvrokonainknak.

Éppen ezért, a svédek ténylegesen jobban állnak, mint mi. De nekünk is szép esélyünk van odaérni a második helyre.

Nincs más hátra, mint előre. Meg kell verni a svédeket az összel, s akkor óriási lépést teszünk 2012 felé (természetesen, nem felejtve azt, hogy a második hely nem jelent kijutást, csak pótselejtezőt!). Ha kikapunk, akkor pedig már a brazil vb sejeltezők sorsolásán izgulhatunk, újra...

Nem állítom, hogy nem ez utóbbi a realitás, de én még mindig bízom a fiúkban. 

Hajrá magyarok!

"Pro Urbe" díjas Borza Attila

Borza Attila átveszi a Pro Urbe díjat
2011. május 1-jén Tiszaföldváron
(forrás: facebook.com)

Borza Attila Tiszaföldvár polgármestere volt 1998-tól 2010-ig, s most, 2011. május 1-jén, Tiszaföldvár várossá avatásának 18. évfordulóján rendezett városi ünnepségen "Tiszaföldvár Városért Kitüntető Díjat" kapott. Ebben a bejegyzésben, a teljesség igénye nélkül szeretném saját szemszögemből értékelni a Tanár Úr 12 éves regnálását a város élén.*

"12 esztendővel ezelőtt a kisváros 10 választókörzetéből mindössze kettő nem szavazott bizalmat az akkor újonnan induló jelöltnek. Ők ugyanis igazgatóként szerették volna továbbra is üdvözölni a népszerű pedagógust, így érte szavaztak ellene." hangzott el "A polgármester" című műsorban 2010-ben. (lejjebb megtalálható a műsor három részletben!)

S valóban, Borza Attila Tiszaföldvár közkedvelt személyisége volt 1998-ban. Az Ószőlői Általános Iskola az ő igazgatósága alatt a város (sőt, talán a térség) legjobb általános iskolájává vált. Éppen ezért a hagyományosan baloldali Tiszaföldváron egy liberális-jobb-oldali (Fidesz-SZDSZ és megannyi civil szervezet) összefogás állt mögé, az egyetlen jelölt mögé, aki általános népszerűségével esélyes lehetett egy szocialista jelölt legyőzésére. Végül 32,95%-kal megnyerte a választást a szocialista (23,20%) és a Kisgazda-MDF-es (20,78%) jelölt előtt. Ennek folytatásaként a következő két ciklusra is megválasztották (53,03% és 54,32%-os eredménnyel), azonban, a politika furcsa eredményeként, e két választást már az MSZP színeiben nyerte.

  

Véleményem szerint Borza Attila összességében jó polgármesternek bizonyult. Nem tartom kiemelkedően jó városvezetőnek (ennek okait azonnal kifejtem), de rossznak sem. Iskolai osztályozásban egy erős 4-est adnék neki.

Tudni kell ehhez, hogy Tiszaföldvár városa óriási hátrányba került az előző 60 évben. A Tiszazug székhelyeként jelentős fejlődés történt itt a 20 század elején, de a járások átszervezésekor átkerült Szolnokhoz, így minden székhelyhez kapcsolódó funkciót Kunszentmárton vett át. A rendszerváltozás Földvárt teljes mértékben mezőgazdaságra épülő nagyközségként találta, s mint tudjuk a 90-es évek elején a legnagyobb leépülés épp ezen a területen volt. Tiszaföldvár a jómódú nagyfaluból szegény kisváros lett (nem kizárólag emiatt, de ebbe nem mennék bele mélyebben).

  

Borza Attila polgármesterségének legfőbb jellemzője a szegény város szerény képességei és anyagi forrásai közepette való felzárkóztatására való törekvés. Az elmúlt 12 évben felépült egy idősek otthona, bölcsőde, egészségház (Homok), piaccsarnok, sportcsarnok és egy Takarékszövetkezeti Központ. Megvalósult a szennyvízcsatorna belvárosi kiépítése (a homoki részre még mindig csak pályázik a város), a hihetetlen hosszúságú városon belüli földutak szilárd burkolása (az eddigi kb. 30%-ről kb. 85%-ra emelkedett a szilárd útburkolat a városban). Költözött a városba egy szupermarket (Penny) és egy újabb bank (K&H), s megépült a 442-es főút várost elkerülő szakasza. Ugyancsak fontos, hogy Borza Attila utolsó évében elkezdődött a rég várt kerékpárút-építés, illetve a második ciklusában elindult a helyi autóbusz járat is (mely elsősorban iskolabuszként szolgál, illetve időseknek óriási segítség az orvoshoz/gyógyszertárba járásra, illetve a vásárláshoz).
A fenti felsorolás 12 évre talán nem hangzik túl nagyszerűen (emellett még persze rengeteg kisebb felújítás, munkálat stb volt, melyeket most nem soroltam fel), mégis, abban a helyzetben, amiben a város volt, nagyobb eladósodás nélkül mindezt megvalósítani nem kis dolog!

  

Mindezek ellenére Borza Attila városvezetésének voltak kudarcai is. Nem sikerült még kisebb megoldás(oka)t sem találni a város óriási munkanélküliségére! Nem sikerült semmit sem kezdeni a termálfürdő nagyszerű adottságaival! Ez talán a legfájóbb, hiszen 98-ban még Cserkeszőlő mögött a térség második legjobb strandja volt a földvári, de azóta már Martfű, Törökszentmiklós és Mezőtúr is messze elhagyta a földvári szintet. Igaz, történtek kisebb felújítások, de a környező települések mögött szinte behozhatatlanul lemaradt Tiszaföldvár, sajnos.
Homok városrész felzárkóztatásában (az említett egészségház felépítésén kívül) nem látszik semmilyen előrelépés. A településrész még jobban elszegényedik. A Homoki Általános Iskola színvonala láthatóan évről-évre romlik, a városvezetés ez ellen semmit sem tett. Az oktatás színvonala a többi iskolában is romlott, bár ez valószínűleg inkább országos tendencia, mint városi.
A polgármester úr harmadik ciklusának a végén volt még egy kudarcba fulladt pályázat, melynek utólagos megvalósulására még talán van esély: a buszpályaudvar felépítésének elmaradása. Tudni illik a Jászkun Volán Zrt. talán soha vissza nem térő alkalmat teremtett a földvári tömegközlekedés javítása érdekében azzal az ajánlatával, hogy kis vidéki buszállomást építene, ezzel áthelyezve a kistérség közlekedési csomópontját Kunszentmártonból (és részleges csomópontokat Martfűről és Cibakházáról) Tiszaföldvárra. Ez a beruházás  meghiúsult, s bár ez nem a polgármester úr személyes felelőssége, ha ez apályázat sikerült volna, nagyszerű befejezéslett volna polgármesterségének.**
Ugyancsak óriási vesztesége a városnak, hogy megszűnt a magas színvonalú kézilabda sport Földváron (a csapat az ország 20 legjobb csapata között volt egy évtizede legalább, s bizony, a keleti országrész egyik, a megyének pedig a legnagyobb csapatának számított).


Az első szakaszban elmondott pozitívumok mind azt mutatják, hogy igenis jó városvezető volt Borza Attila. A második rész hiányosságai pedig alátámasztják azt az állításom, hogy végül azonban, mégsem bizonyult kiemelkedően jó polgármesternek. Ennek okai, mint minden politikus karrierjében nagyon összetett, sokszor a körülmények hatásai sokkal nagyobbak, mint a vezető személyes hibái. Ebben most nem foglalnék állást, hiszen nem is ismerem elég jól az események hátterét.


Mindehhez azonban még hozzá kell fűznöm egy személyes tapasztalatot, ami nem nagy dolog, mégis fontos egy politikus megítélésében. Borza Attila nem csak szóban támogatta például az ifjúságot. Tiszaföldváron nagyon nehéz helyzetben van az ifjúság, nincsenek szórakozó helyek, egyesületek stb.
Személyemhez kapcsolódóan lassan egy évtizede elindult egy ifjúsági kezdeményezés (egy cserkészcsapat), melyet a polgármester úr a kezdetektől mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatott. A legfontosabb élmény az erkölcsi támogatáshoz kapcsolódik! 2007-ben, a cserkészet 100. évfordulója alkalmából a csapat másik vezetőjével előadást szerveztünk, melyre meghívtunk minden pedagógust a városban, illetve az önkormányzati testület minden tagját. Az alkalom érdeklődés híján majdnem kudarcba fulladt, ugyanis sajnos csak 4 azaz négy fő érkezett az eseményre. Ez hihetetlenül lelombozott bennünket, vezetőket, akik igenis sokat dolgoztak az előadáson, mégis, óriási megtiszteltetés volt, hogy a polgármester úr is ott volt e négy megjelent között! S az előadás után egy jó hangulatú beszélgetésbe csapott át az alkalom, a polgármester úr, a többi megjelent (akik egyébként egy ellenzéki önk. képviselő, és civil egyesületeket vezető házaspár voltak). Az a kis beszélgetés megmutatta, igenis emberek a politikusok is, és Borza Attila nem csak beszélt az ifjúság támogatásáról, de eljött egy olyan kis érdeklődést kiváltó előadásra, amit két 18 éves fiatal tartott.

Borza Attila polgármester úrnak ez úton is szeretnék gratulálni a "Pro Urbe" díjhoz, s kívánok neki sok örömöt és egészséget a megérdemelt nyugdíjas éveihez!

* Azért foglalkozom a témával, mert én magam Tiszaföldvárról származom, így a blogban helyi eseményeket is fogok említeni.
** a bekezdést tévedés miatt, jelzés alapján javítottam! (2011. május 3.) a hibáért elnézést kérek!

Önállósodó kereszténydemokraták?

Politikai elemző nem vagyok, a politikát mégis nagy érdeklődéssel figyelem. A 2002-es választásokkor kapcsolódtam be a magyar politikai élet figyelésébe, s azóta szüntelen nyitva tartom a szemem. Szüntelen keresem azt a politikai alakulatot, amelyre én magam is szívesen bíznám országunk sorsát, de mindeddig nem leltem meg. Tovább figyelek hát.

(kép: thesecret.hu)

Most a KDNP-ben tapasztalható mozgolódásról szeretnék megosztani pár gondolatot. Nagyon érdekel a kereszténydemokrata párt működése. Sokan mondják, hogy a pártnak nincs létjogosultsága, s semmi keresnivalója az országgyűlésben, hiszen önálló szavazótáborral nem rendelkezik, kizárólag a Fidesz "farvizén" csónakázik (ez a kifejezés nem saját, de sajnos nem emlékszem hol olvastam...).

Felmerül két kérdés: miért jó a Fidesznek, hogy bejuttatja a KDNP-t az országgyűlésbe? S mire alapozom én azt a felvetésem, hogy bizony, a kereszténydemokraták önállósodás felé kacsingatnak?

Az első válaszom rövid lesz, mert nem erről szeretnék elsősorban írni, mégis fontosnak tartom megemlíteni, hogy tisztán lássunk. A Fidesz jó pár ciklus óta az egy zászló alá beálló jobboldali tábor víziójával él! Orbán Viktor nagy álma volt évek óta, hogy a jobboldal együttes erővel, természetesen az ő vezetése alatt fog megerősödni olyannyira, hogy a baloldalt végre össze tudja roppantani. Ez persze nehezen akart összejönni. '98 után sikerült az FKGP-t és a KDNP-t, sőt, még az MDF-et is begyűjteni. Csak a MIÉP állt ellen. 2002-ben, és 2006-ban is erre fogta Orbán a vereséget (ez utóbbikor már MIÉP-Jobbik pártszövetség a Harmadik Út néven indult!).

Aztán az MDF elkezdett saját utakon járni, ki is hullott az országgyűlésből - nah, nem azért, mert önállósodni akart, hanem ahogyan azt csinálta. Dávid Ibolyáék eléggé mellé nyúltak.

Nahde, mindez még nem ad magyarázatot arra, hogy miért kell a KDNP.

Az ok az, hogy ez a "mindenkit képviselünk a jobboldalon" gondolat bár szépen hangzik, nagyon nehezen megvalósítható álom. A jobboldal nagyon széles rétegeket képvisel (ahogy a bal is). A Fidesz önmaga is tele van liberálisoktól keresztény érzelműen keresztül szélső-jobboldalhoz húzókig mindenkivel. Éppen ezért szükséges a Fidesz és a KDNP együttes jelenléte. Így a Fidesz kissé kényelmesebben tudja képviselni az egész tábort, ugyanis, így lehetőség van arra, hogy a keresztényeket egy keresztény nevű párt szólítsa meg (akkor is, ha önállóan nem mérhető), s így kissé lazábban képviselhető a liberálisabb oldal is.

A közelmúltban azonban egyre több vitás helyzet alakul ki a Fidesz és a KDNP között. A médiában ezek elég hangosan szerepelnek (gondoljunk csak többek között az őszi Lázár törvényjavaslat körül kialakult feszültségre vagy a siófoki frakciószövetség-ülésről kiszivárgott vitákra).

Lehetséges-e hát, hogy a KDNP önállósodáson gondolkodik?

Azt gondolom, hogy a KDNP minden bizonnyal gondolkodik az önállóságon. Ez azonban koránt sem jelenti azt, hogy a közeljövőben meg is lépi ezt a drasztikus lépést, de több jel is arra mutat, hogy igenis gondolkodik, és itt-ott már látható jelekben is kacérkodik, szárnyát bontogatja. Véleményem szerint a fentebb említett nyilvános viták is e felé mutatnak. S ehhez az oktatási törvény óriási port kavart Pokorni-Hoffmann vita szerintem igenis hozzá tartozik, így nem értek egyet Török Gáborral, aki egészen más magyarázatot adott blogjában. Az alábbiakban pontokba szedem az általam látott, az állításom alátámasztó jeleket.

1. A fentebb bőven említett viták, s ezek jelentős médiaszereplése

Ezeken a vitákon keresztül jól lemérhető a közvéleménybeli fogadtatása az önálló KDNP-s gondolkodásnak, illetve lehetőséget ad arra, hogy széles körben megfoganjon az a gondolat, hogy a kereszténydemokraták nem egyszerű csatlósai a Fidesznek, hanem önállóan alkotnak véleményt, sőt, ha kell a konfrontációt is vállalják a nagyobbik kormányzó párttal.

2. Egyre több és hangosabb KDNP-s javaslat

Gondolok itt a családi adózás, a vasárnapi kötelező szünnap, a budapesti kismamabérlet stb. megjelenésére (ezek részben már korábban is jelen voltak). Ugyancsak ide sorolnám azt, hogy az új alkotmányba végül belefoglalták a keresztény gyökereket, s Isten neve is benne foglaltatik. Ezekről rengeteg vita folyt, de úgy tűnik a kereszténydemokrata lobbi sikeresnek bizonyult.

3. Az IKSZ jól tervezett kampányai

Talán itt a legszembetűnőbb az önálló gondolkodás. A KDNP ifjúsági pártja, az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség (IKSZ) dinamikus, újszerű akciókat hirdet, melyek közül több internetes hír oldal címlapján is szerepelt az elmúlt időben. Ezek közül kiemelkedő akció volt az RTL Klub Való Világ elleni IKSZ-es akció, mely hamarosan eddig nem látott panasz áradatot indított el. Ez óriási sikernek bizonyult.

Hasonlóan hangosra sikeredett a kommunista utcák átnevezéséért vívott kampány is. De ezek mellett rengeteg fiatalos témát karoltak fel az ifjú kereszténydemokraták (pl. fehérorosz diákok magyarországi tanulmányai, nyugatra költöző fiataljaink visszahívása, vagy a lgújabb "Te szedd" szemétszedő akciójuk).

4. Közéleti felmérés

A KDNP-hez közel álló "Keresztény Demokrata Fórum kérdőíves vizsgálatot szervezett 2010 májusában a hívő fiatalok közéleti attitűdjének jobb megismerésére. A felmérés egyik fontos célkitűzése volt annak körülrajzolása, milyen elvárások formálják egy „hiteles keresztény politikai erő” profilját." (forrás: iksz.net)

Ez a felmérés is azt mutatja, hogy a kereszténydemokraták keresik a saját profiljukat, ami az önállóság egyik jele.

5. "A KDNP politikai túlsúlya"

Nagy érdeklődéssel figyelem a KDNP honlapján nem rég megjelent, jelenleg harmadik részénél tartó sorozatot, mely a KDNP rendszerváltozás utáni történetét mutatja be, eddig itt-ott eléggé Fidesz-ellenesen, vagy legalábbis a Fidesztől elhatárolódó, önmagát megvédő stílusban: 

• "A Fideszből és a frakcióból is kilépett 1993 novemberében a párt – Orbán Viktorral egyenértékűnek tartott alapítója – az éltes középosztályi hölgyek bálványa, a szőke herceg, a liberális Fodor Gábor jókora léket ütve a párt szavazótábor-ladikján. Ezt nem pótolhatta a közvélemény szemében Orbán Viktor javuló személyes kapcsolata a haldokló Antall Józseffel. Az a legenda sem, hogy a miniszterelnök utolsó óráiban Orbán gondjaira bízta az ország jövőjét. A jobboldali táborban szilárdan – és még jó ideig – tartotta magát az a vélemény, hogy a Fidesz liberális és valójában az SZDSZ ifjúsági tagozata."
• "A Fidesznek nem volt szilárd ideológiai háttere, esetenként csak alkalmi, próba-szerencse alapon alakult csoportosulásnak bizonyult. Nem mintha a KDNP mindenütt kifogástalan személyekből alakult volna."
• "Ezzel az aktussal a KDNP már nemcsak a Fideszt előzte meg a parlamentben, hanem a kettévált MDF két frakcióját is. Egy parlamenti alelnöki poszt várományosává lépett elő, sőt, idővel még néhány MDF-tag is a frakcióhoz csatlakozott. Papírforma szerint a KDNP helyzete egyre erősödött jobboldali riválisaival ellentétben."

Az első rész legeleje elárulja a sorozat okát is, ami a HVG nem régen megjelent 5 oldalas, KDNP-vel foglalkozó cikke. A kdnp.hu kissé sértődötten megjegyzi, hogy "Az írás ugyanis gyakran utal a KDNP rögös pálya futásának ballépéseire, de valóban csak a közhellyé vált néhány, többnyire téves állítás szintjén, mintha a KDNP mindig csak afféle függelék lett volna a nagyok árnyékában." Ez hát az ok, ami kiváltotta a sorozat megjelenését, és bizony, itt előbukkan az általam tárgyalt kérdés: az önállóság. A KDNP most szeretné megmutatni, hogy nem volt mindig (és talán nem lesz mindig) a Fidesz csatlósa, s nem csak "függelék a nagyok árnyékában".

A fent taglalt öt pont véleményem szerint jól mutatja, hogy igenis jelen van, legalább egy magja az önállósodási kezdeményezésnek a KDNP-n belül. Hogy ez hova vezet, azt megjósolni nem tudom, s nem is akarom. De a fentiek fejleményeit továbbra is érdemes szemmel követni.