 |
| Borza Attila átveszi a Pro Urbe díjat 2011. május 1-jén Tiszaföldváron (forrás: facebook.com) |
Borza Attila Tiszaföldvár polgármestere volt 1998-tól 2010-ig, s most, 2011. május 1-jén, Tiszaföldvár várossá avatásának 18. évfordulóján rendezett városi ünnepségen "Tiszaföldvár Városért Kitüntető Díjat" kapott. Ebben a bejegyzésben, a teljesség igénye nélkül szeretném saját szemszögemből értékelni a Tanár Úr 12 éves regnálását a város élén.*
"12 esztendővel ezelőtt a kisváros 10 választókörzetéből mindössze kettő nem szavazott bizalmat az akkor újonnan induló jelöltnek. Ők ugyanis igazgatóként szerették volna továbbra is üdvözölni a népszerű pedagógust, így érte szavaztak ellene." hangzott el "A polgármester" című műsorban 2010-ben. (lejjebb megtalálható a műsor három részletben!)
S valóban, Borza Attila Tiszaföldvár közkedvelt személyisége volt 1998-ban. Az Ószőlői Általános Iskola az ő igazgatósága alatt a város (sőt, talán a térség) legjobb általános iskolájává vált. Éppen ezért a hagyományosan baloldali Tiszaföldváron egy liberális-jobb-oldali (Fidesz-SZDSZ és megannyi civil szervezet) összefogás állt mögé, az egyetlen jelölt mögé, aki általános népszerűségével esélyes lehetett egy szocialista jelölt legyőzésére. Végül 32,95%-kal megnyerte a választást a szocialista (23,20%) és a Kisgazda-MDF-es (20,78%) jelölt előtt. Ennek folytatásaként a következő két ciklusra is megválasztották (53,03% és 54,32%-os eredménnyel), azonban, a politika furcsa eredményeként, e két választást már az MSZP színeiben nyerte.
Véleményem szerint Borza Attila összességében jó polgármesternek bizonyult. Nem tartom kiemelkedően jó városvezetőnek (ennek okait azonnal kifejtem), de rossznak sem. Iskolai osztályozásban egy erős 4-est adnék neki.
Tudni kell ehhez, hogy Tiszaföldvár városa óriási hátrányba került az előző 60 évben. A Tiszazug székhelyeként jelentős fejlődés történt itt a 20 század elején, de a járások átszervezésekor átkerült Szolnokhoz, így minden székhelyhez kapcsolódó funkciót Kunszentmárton vett át. A rendszerváltozás Földvárt teljes mértékben mezőgazdaságra épülő nagyközségként találta, s mint tudjuk a 90-es évek elején a legnagyobb leépülés épp ezen a területen volt. Tiszaföldvár a jómódú nagyfaluból szegény kisváros lett (nem kizárólag emiatt, de ebbe nem mennék bele mélyebben).
Borza Attila polgármesterségének legfőbb jellemzője a szegény város szerény képességei és anyagi forrásai közepette való felzárkóztatására való törekvés. Az elmúlt 12 évben felépült egy idősek otthona, bölcsőde, egészségház (Homok), piaccsarnok, sportcsarnok és egy Takarékszövetkezeti Központ. Megvalósult a szennyvízcsatorna belvárosi kiépítése (a homoki részre még mindig csak pályázik a város), a hihetetlen hosszúságú városon belüli földutak szilárd burkolása (az eddigi kb. 30%-ről kb. 85%-ra emelkedett a szilárd útburkolat a városban). Költözött a városba egy szupermarket (Penny) és egy újabb bank (K&H), s megépült a 442-es főút várost elkerülő szakasza. Ugyancsak fontos, hogy Borza Attila utolsó évében elkezdődött a rég várt kerékpárút-építés, illetve a második ciklusában elindult a helyi autóbusz járat is (mely elsősorban iskolabuszként szolgál, illetve időseknek óriási segítség az orvoshoz/gyógyszertárba járásra, illetve a vásárláshoz).
A fenti felsorolás 12 évre talán nem hangzik túl nagyszerűen (emellett még persze rengeteg kisebb felújítás, munkálat stb volt, melyeket most nem soroltam fel), mégis, abban a helyzetben, amiben a város volt, nagyobb eladósodás nélkül mindezt megvalósítani nem kis dolog!
Mindezek ellenére Borza Attila városvezetésének voltak kudarcai is. Nem sikerült még kisebb megoldás(oka)t sem találni a város óriási munkanélküliségére! Nem sikerült semmit sem kezdeni a termálfürdő nagyszerű adottságaival! Ez talán a legfájóbb, hiszen 98-ban még Cserkeszőlő mögött a térség második legjobb strandja volt a földvári, de azóta már Martfű, Törökszentmiklós és Mezőtúr is messze elhagyta a földvári szintet. Igaz, történtek kisebb felújítások, de a környező települések mögött szinte behozhatatlanul lemaradt Tiszaföldvár, sajnos.
Homok városrész felzárkóztatásában (az említett egészségház felépítésén kívül) nem látszik semmilyen előrelépés. A településrész még jobban elszegényedik. A Homoki Általános Iskola színvonala láthatóan évről-évre romlik, a városvezetés ez ellen semmit sem tett. Az oktatás színvonala a többi iskolában is romlott, bár ez valószínűleg inkább országos tendencia, mint városi.
A polgármester úr harmadik ciklusának a végén volt még egy kudarcba fulladt pályázat, melynek utólagos megvalósulására még talán van esély: a buszpályaudvar felépítésének elmaradása. Tudni illik a Jászkun Volán Zrt. talán soha vissza nem térő alkalmat teremtett a földvári tömegközlekedés javítása érdekében azzal az ajánlatával, hogy kis vidéki buszállomást építene, ezzel áthelyezve a kistérség közlekedési csomópontját Kunszentmártonból (és részleges csomópontokat Martfűről és Cibakházáról) Tiszaföldvárra. Ez a beruházás meghiúsult, s bár ez nem a polgármester úr személyes felelőssége, ha ez apályázat sikerült volna, nagyszerű befejezéslett volna polgármesterségének.**
Ugyancsak óriási vesztesége a városnak, hogy megszűnt a magas színvonalú kézilabda sport Földváron (a csapat az ország 20 legjobb csapata között volt egy évtizede legalább, s bizony, a keleti országrész egyik, a megyének pedig a legnagyobb csapatának számított).
Az első szakaszban elmondott pozitívumok mind azt mutatják, hogy igenis jó városvezető volt Borza Attila. A második rész hiányosságai pedig alátámasztják azt az állításom, hogy végül azonban, mégsem bizonyult kiemelkedően jó polgármesternek. Ennek okai, mint minden politikus karrierjében nagyon összetett, sokszor a körülmények hatásai sokkal nagyobbak, mint a vezető személyes hibái. Ebben most nem foglalnék állást, hiszen nem is ismerem elég jól az események hátterét.
Mindehhez azonban még hozzá kell fűznöm egy személyes tapasztalatot, ami nem nagy dolog, mégis fontos egy politikus megítélésében. Borza Attila nem csak szóban támogatta például az ifjúságot. Tiszaföldváron nagyon nehéz helyzetben van az ifjúság, nincsenek szórakozó helyek, egyesületek stb.
Személyemhez kapcsolódóan lassan egy évtizede elindult egy ifjúsági kezdeményezés (egy cserkészcsapat), melyet a polgármester úr a kezdetektől mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatott. A legfontosabb élmény az erkölcsi támogatáshoz kapcsolódik! 2007-ben, a cserkészet 100. évfordulója alkalmából a csapat másik vezetőjével előadást szerveztünk, melyre meghívtunk minden pedagógust a városban, illetve az önkormányzati testület minden tagját. Az alkalom érdeklődés híján majdnem kudarcba fulladt, ugyanis sajnos csak 4 azaz négy fő érkezett az eseményre. Ez hihetetlenül lelombozott bennünket, vezetőket, akik igenis sokat dolgoztak az előadáson, mégis, óriási megtiszteltetés volt, hogy a polgármester úr is ott volt e négy megjelent között! S az előadás után egy jó hangulatú beszélgetésbe csapott át az alkalom, a polgármester úr, a többi megjelent (akik egyébként egy ellenzéki önk. képviselő, és civil egyesületeket vezető házaspár voltak). Az a kis beszélgetés megmutatta, igenis emberek a politikusok is, és Borza Attila nem csak beszélt az ifjúság támogatásáról, de eljött egy olyan kis érdeklődést kiváltó előadásra, amit két 18 éves fiatal tartott.
Borza Attila polgármesterségének legfőbb jellemzője a szegény város szerény képességei és anyagi forrásai közepette való felzárkóztatására való törekvés. Az elmúlt 12 évben felépült egy idősek otthona, bölcsőde, egészségház (Homok), piaccsarnok, sportcsarnok és egy Takarékszövetkezeti Központ. Megvalósult a szennyvízcsatorna belvárosi kiépítése (a homoki részre még mindig csak pályázik a város), a hihetetlen hosszúságú városon belüli földutak szilárd burkolása (az eddigi kb. 30%-ről kb. 85%-ra emelkedett a szilárd útburkolat a városban). Költözött a városba egy szupermarket (Penny) és egy újabb bank (K&H), s megépült a 442-es főút várost elkerülő szakasza. Ugyancsak fontos, hogy Borza Attila utolsó évében elkezdődött a rég várt kerékpárút-építés, illetve a második ciklusában elindult a helyi autóbusz járat is (mely elsősorban iskolabuszként szolgál, illetve időseknek óriási segítség az orvoshoz/gyógyszertárba járásra, illetve a vásárláshoz).
A fenti felsorolás 12 évre talán nem hangzik túl nagyszerűen (emellett még persze rengeteg kisebb felújítás, munkálat stb volt, melyeket most nem soroltam fel), mégis, abban a helyzetben, amiben a város volt, nagyobb eladósodás nélkül mindezt megvalósítani nem kis dolog!
Mindezek ellenére Borza Attila városvezetésének voltak kudarcai is. Nem sikerült még kisebb megoldás(oka)t sem találni a város óriási munkanélküliségére! Nem sikerült semmit sem kezdeni a termálfürdő nagyszerű adottságaival! Ez talán a legfájóbb, hiszen 98-ban még Cserkeszőlő mögött a térség második legjobb strandja volt a földvári, de azóta már Martfű, Törökszentmiklós és Mezőtúr is messze elhagyta a földvári szintet. Igaz, történtek kisebb felújítások, de a környező települések mögött szinte behozhatatlanul lemaradt Tiszaföldvár, sajnos.
Homok városrész felzárkóztatásában (az említett egészségház felépítésén kívül) nem látszik semmilyen előrelépés. A településrész még jobban elszegényedik. A Homoki Általános Iskola színvonala láthatóan évről-évre romlik, a városvezetés ez ellen semmit sem tett. Az oktatás színvonala a többi iskolában is romlott, bár ez valószínűleg inkább országos tendencia, mint városi.
A polgármester úr harmadik ciklusának a végén volt még egy kudarcba fulladt pályázat, melynek utólagos megvalósulására még talán van esély: a buszpályaudvar felépítésének elmaradása. Tudni illik a Jászkun Volán Zrt. talán soha vissza nem térő alkalmat teremtett a földvári tömegközlekedés javítása érdekében azzal az ajánlatával, hogy kis vidéki buszállomást építene, ezzel áthelyezve a kistérség közlekedési csomópontját Kunszentmártonból (és részleges csomópontokat Martfűről és Cibakházáról) Tiszaföldvárra. Ez a beruházás meghiúsult, s bár ez nem a polgármester úr személyes felelőssége, ha ez apályázat sikerült volna, nagyszerű befejezéslett volna polgármesterségének.**
Ugyancsak óriási vesztesége a városnak, hogy megszűnt a magas színvonalú kézilabda sport Földváron (a csapat az ország 20 legjobb csapata között volt egy évtizede legalább, s bizony, a keleti országrész egyik, a megyének pedig a legnagyobb csapatának számított).
Az első szakaszban elmondott pozitívumok mind azt mutatják, hogy igenis jó városvezető volt Borza Attila. A második rész hiányosságai pedig alátámasztják azt az állításom, hogy végül azonban, mégsem bizonyult kiemelkedően jó polgármesternek. Ennek okai, mint minden politikus karrierjében nagyon összetett, sokszor a körülmények hatásai sokkal nagyobbak, mint a vezető személyes hibái. Ebben most nem foglalnék állást, hiszen nem is ismerem elég jól az események hátterét.
Mindehhez azonban még hozzá kell fűznöm egy személyes tapasztalatot, ami nem nagy dolog, mégis fontos egy politikus megítélésében. Borza Attila nem csak szóban támogatta például az ifjúságot. Tiszaföldváron nagyon nehéz helyzetben van az ifjúság, nincsenek szórakozó helyek, egyesületek stb.
Személyemhez kapcsolódóan lassan egy évtizede elindult egy ifjúsági kezdeményezés (egy cserkészcsapat), melyet a polgármester úr a kezdetektől mind erkölcsileg, mind anyagilag támogatott. A legfontosabb élmény az erkölcsi támogatáshoz kapcsolódik! 2007-ben, a cserkészet 100. évfordulója alkalmából a csapat másik vezetőjével előadást szerveztünk, melyre meghívtunk minden pedagógust a városban, illetve az önkormányzati testület minden tagját. Az alkalom érdeklődés híján majdnem kudarcba fulladt, ugyanis sajnos csak 4 azaz négy fő érkezett az eseményre. Ez hihetetlenül lelombozott bennünket, vezetőket, akik igenis sokat dolgoztak az előadáson, mégis, óriási megtiszteltetés volt, hogy a polgármester úr is ott volt e négy megjelent között! S az előadás után egy jó hangulatú beszélgetésbe csapott át az alkalom, a polgármester úr, a többi megjelent (akik egyébként egy ellenzéki önk. képviselő, és civil egyesületeket vezető házaspár voltak). Az a kis beszélgetés megmutatta, igenis emberek a politikusok is, és Borza Attila nem csak beszélt az ifjúság támogatásáról, de eljött egy olyan kis érdeklődést kiváltó előadásra, amit két 18 éves fiatal tartott.
Borza Attila polgármester úrnak ez úton is szeretnék gratulálni a "Pro Urbe" díjhoz, s kívánok neki sok örömöt és egészséget a megérdemelt nyugdíjas éveihez!
* Azért foglalkozom a témával, mert én magam Tiszaföldvárról származom, így a blogban helyi eseményeket is fogok említeni.
** a bekezdést tévedés miatt, jelzés alapján javítottam! (2011. május 3.) a hibáért elnézést kérek!
** a bekezdést tévedés miatt, jelzés alapján javítottam! (2011. május 3.) a hibáért elnézést kérek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése